Zsolt írása- élményeiről és a benne zajló változásokról

Valójában az utolsó pillanatban dőlt el, hogy tényleg részt fogok venni Adamus Felemelkedés Iskoláján. Előző este kérdezte tőlem Kata, hogy eldöntöttem-e, hogy megyek, de nem tudtam egyértelmű választ adni, neki sem...

Az első nap komoly erőfeszítést igényelt, ugyanis olyan élethelyzetet teremtettem, ami minden szempontból megpróbált távol tartani attól, hogy lélekben ott legyek a közvetítéseken. Az aspektusaim, akik úgy gondolták, hogy rendkívül veszélyes számomra, hogy ezen részt vegyek, elárasztottak külső problémákkal, belső pánikkal és félelmekkel. Összesen nem lélegeztem talán annyit, mint ezen a pénteki napon.
Egyszóval fenekestül felfordult minden. Nagyon, nagyon, nagyon szeretett volna bennem sok minden elmenekülni innen, nem megtapasztalni ezt. Hiába voltam tisztában azzal, hogy ennek én vagyok a teremtője, ez még nem könnyítette meg a helyzetemet.

Ezután jött a második nap, ami életem egyik legboldogabb, és felismerésekkel leginkább átitatott napja volt. Az esti feladatot olyan tiszta és világos belső szándékkal indultam elvégezni, mint még semmit az életemben. Belső lényem fürdött a felismerésekben, és olyan mélyen megrendültem Adamus szeretetétől, ill. a lelkem igazi vágyainak felismerésétől, hogy többször csak potyogtak a könnyeim, és zokogtam.

Vasárnap estére a pénteki állapotomhoz lépest, és ettől függetlenül is kicseréltek.

Egészen a következő szerdáig hittem ezt, amikor kezdett ismét bekúszni az életembe a kétség, az „apró” belső egyensúlyvesztések, egyáltalán az a tisztánlátás és belső egyértelműség, amit vasárnap még éreztem – tűnni látszott. Hiába voltak a felismeréseim, éreztem, hogy nem megy, nem tudom integrálni. Ennek ellenére egyvalami minden kétséget kizáróan eldőlt bennem: Ezt most nem hagyom, végére járok.
A munkámban nem jöttek a könnyedségre, a bőségre, a kiteljesedésre utaló jelek, nem tudtam otthon sem úgy figyelni a családomra, és leginkább azt a felismerést próbáltam kerülgetni, hogy nem vagyok a középpontomban.

Aztán egyszer csak döntöttem: Elég volt ez egyhelyben toporgásból, a dolgok halasztgatásából, az önmagam elől menekülésből!

VAGYOK, AKI VAGYOK!

Minden porcikámban Létező. Megteremtem magamnak a Bőséget, a Könnyedséget, megélem a Kiteljesedést és a Kreativitást. Független, szuverén létező vagyok, mert

VAGYOK, AKI VAGYOK!

Ez 2010. február közepén történt. Most 2010. március 6-a van.
Megjött a bőség. Garmadával teremtődnek az új potenciálok a kreativitás kiteljesítésére, könnyedebbé vált az életem, és lassan megtapasztalom, hogy a szuverenitás mit is jelent valójában.

Élvezem a saját teremtői minőségem megélését, minden pillanatomban. Vannak még üresjárataim, de már nem siklok ezek felett el, mint egy olyan dolog felett, amin úgysem lehet változtatni.

Vagyok, aki vagyok.
Minden porcikámban Létező.

Csombok Zsolt

Ha szeretnéd Te is megtapasztalni ezt az fantasztikus Iskolát, a következő időpont: Áprils 27-29.
Bővebben itt olvashatsz Róla: