– GEOFFREY HOPPE ÍRÁSA -

Adamus fontos kérdést tett fel a legutóbbi Shoud alkalmával: Rendelkezik-e az ember szabad akarattal?

A válasza meglehetősen világos volt: Nem igazán.
Az emberek azt hiszik, hogy van szabad akaratuk, és általában azt is mondják nekik, hogy van szabad akaratuk. De, ahogy arra Adamus a Shoud során rávilágított, valószínűleg az életed teljesen más lenne, ha valóban rendelkeznél a szabad akarattal.

Például, ha lenne szabad akaratod, valószínűleg nem választanád a halált. De mégis, legalábbis eddig, mindenki azt választotta. Ha lenne szabad akaratod, akkor soha nem betegednél meg. De szinte mindenki, akit ismerek lebetegszik olykor-olykor. És ha lenne szabad akaratunk, akkor nagyon sokan közülünk elképesztő bőségben élnének. Ha az emberek rendelkeznének a szabad akarattal, akkor sokkal több fiatal, csinos, és elképesztően intelligens ember élne a bolygón.

Tehát Adamus, az észrevételed igencsak találó. De bocsáss meg, nem vagyok benne biztos, hogy értem azt, amit mondani akarsz. Oda akarsz kilyukadni, hogy BÁBOK vagyunk? Hogy van egy Felsőbb Hatalom, amely irányítja az életünket? Az én képességeimet meghaladja, hogy tudatosan teremtsem a valóságomat?

Ahogy sokan mások, ezeken a kérdéseken újra és újra elmerengtem Shoudot követő napokban. Mostanra kezdem megérteni a lényegét.  Az emberi „szabad akaratunk” ugyanolyan korlátolt és behatárolt, mint amilyen a dualitásban való hitünk. Képesek vagyunk bizonyos döntéseket hozni az életünkben, de az Igazi Szabad Akaratunk megóv bennünket az emberi életünk mindennapjaiban. Más szavakkal, arra használjuk a szabad akaratunkat, hogy milyen gyorsan vagy lassan menjünk az aktuális utunkon, de vajon honnan ered ez az út, egyáltalán?

A Shoud folyamán, Adamus a táblához lépett, hogy megrajzolja az emberi „hullám-alakzatunkat”, és a spirituális „hullám-alakzatunkat”.  Egy átlag emberben a két hullám együtt árad-apad, olykor közelítvén egymást máskor távolodván egymástól,  általában egy kiegyensúlyozott hullámzási mintát követve. Egy mentálisan kibillent személyben a két vonal kusza, egyenetlen és disszonáns, sokkal inkább cikk-cakkos, mintsem lágy vonalvezetésű.
Az emberi aspektus rendelkezik célokkal, vágyakkal és hiedelmekkel. A szellem egyszerűen csak áradni akar. Ahogyan azt Adamus nemrégiben állította némely Workshop alkalmával, a Szellem szeretné „megismerni, megtapasztalni és kifejezni önmagát”.  Az Isteni Akarat együtt áradhat az emberi Szabad Akarattal, ha az ember bízik Önvalójában, de nagyon gyakran az ember elvesztette a bizalmát, és lényegében hátat fordít a saját Isteni Önvalójának. Ekkor jön létre a valódi szétválásból eredő fájdalom, és az ember végig bukdácsol életén a ködben, azt állítván, hogy rendelkezik a szabad akarattal, amiről valójában nem is tudja, hogy mit jelent.
Az én meglátásom az, hogy nagy szerencse, hogy az Isteni Akaratom felülkerekedik a Szabad Akaratról alkotott illúziómon. Nagyon sokszor esett meg velem az életemben, hogy valamilyen „vezettetés” jobb helyzeteket teremtett a számomra, mint amilyenre én valaha képes lettem volna. Ma már tudom, hogy ez az Önvalóm Isteni Akarata volt.

Például, nem hiszem, hogy tudatosan és szabadon kiléptem volna a társasági vállalkozásomból 2001-ben. A Bíbor Kör egy szabadidős hobbi lett volna, Linda és én sohasem utaztuk volna be a világot, hogy megismerjünk ennyi hihetetlen Shaumbrát, és nem hoztuk volna létre a Shaumbra Intézetet, hogy ott Tanárokat arra képezzünk, hogy ezeket az anyagokat bemutassák az ébredő embereknek. De… 2001 április 15-én felmentettek a társasági kötelezettségeim alól, noha alapító társa voltam az AirCell Inc. vállalatnak (www.aircell.com).

Amint Adamus üzenetén gondolkoztam a szabad akarattal kapcsolatban, életem egy másik fordulópontja jutott eszembe. A Középiskola végén, csatlakoztam a Hadsereghez. 1973-ban történt ez, 17 éves voltam, hosszú hajam volt, és soha de soha nem gondolkoztam még a Hadseregen. Szó szerint valami rajtam kívülálló erő vitt rá arra, hogy a toborzó irodába elmenjek, 1973 áprilisában, hogy ott 3 évre jelentkezzek. Csak az alapkiképzésen fogalmaztam meg magamnak, amely Ft. Leonard Woodban volt Missouri államban, a nyár közepén, hogy ez volt életem eddigi LEGNAGYOBB baklövése. Egyik éjjel összeomlottam, és kitört belőlem a sírás (amely nem a legszerencsésebb egy kiképző táborban) - kifakadva azon, hogy ugyan mi hozott engem ide, és miért nem próbált senki eltéríteni az elhatározásomtól? Ám… végül életem egyik legjobb dolga sült ki mindebből. A hadsereg átadott engem a NASA-nak és elküldtek a San Fransisco-i térségbe, ahol civilként működtem az azt követkő 3 évben. Életem egyik legnagyszerűbb időszakát éltem ott, amely sok mindent megalapozott az életem későbbi történéseiből.

A személyes tapasztalataimban valami rátelepedett a szabad akaratomra, és ezáltal egy magasabb szintre juttatott. Most azon tűnődöm, vajon mi történne, ha valóban bíznék magamban?

Adamus azzal zárta ezt a tanítását, hogy megmutatta, mi is történik velünk ebben a pillanatban. A szellemi hullám és az emberi hullám most egymás felé tart, egyesülnek. Számtalan élet után, amit egymástól elkülönülten töltöttek, most elkezdenek közös táncot járni. Adamus megmutatta ezt a találkozási pontot az ábráján, meghatározva azt egy X-el, a pontot ahol az emberi tudat és a lélek metszi egymást. Azt mondta, hogy ezen a ponton nem létezik többé test, elme és szellem, ehelyett a Tudatosság Testévé válunk, amelyben minden együttárad, együttműködik. Nincs többé „Szabad Akarat” és egy attól különböző, különálló „Isteni Akarat”. Csupán a „Vagyok” van, teljes tudatossággal és éberséggel.

Adamus üzenete néhány kitűnő beszélgetést inspirált a Bíbor Kör üzenőfalán… végül is a Shoud csupán bennünket tükröz. Adamus nem más, mint egy nagyon szórakoztató, olykor igencsak piszkálódó tükör.

Egyébként, szeretnék még hozzátenni valamit a témához. Nem értek egyet azzal, amit Adamus mond, hogy nem rendelkezünk a szabad akarattal. A Szabad Akaratunkból döntöttünk úgy, hogy hátat fordítunk a lelkünknek, hogy elfelejtjük, hogy kik vagyunk valójában, és úgy teszünk, mintha korlátok között kellene élnünk ebben az emberi dimenzióban. Most már pedig azt tapasztaljuk, hogy milyen az, ha nem rendelkezünk ezzel az igazi, örömteli, szabad akarattal.

A Shaumbra április hírleveléből fordította: Szénási Kata